A nyelvi világkép a magyar és a román nyelvben

"Magyari Sára A nyelvi világkép a magyar és a román nyelvben című könyve a tudományos kíváncsiságon és felkészültségen túl, sokrétű tapasztalatról is tanúbizonyságot tesz. Érzékelhető, hogy a szerző jól ismeri a két- és többnyelvű közösségeket, nagyszerű megfigyelője a kultúrákon belüli és a kultúrák közötti nyilvánvaló és rejtett kapcsolatoknak, érzékeny elemzésmódjával pedig egy eddig még feltáratlan világ tárul elénk. Munkájának eredményei jól hasznosíthatók az antropológiai nyelvészetben, a pszicholingvisztikában, a frazeológiában, a pragmatikában és a fordítástudományokban, de a két nyelv lexémái által a gondolkodásmód feltérképezése segítheti a magyart idegen nyelvként tanítókat is."

Bartha Krisztina a THL2 szakfolyóirat 2015/1-2 számában.

"Magyari Sára kutatásainak, nyelvi anyagának további finomságait nem mutatom be. Annál inkább az általam gondolt (rejtett és kinyilvánított) cél értékelését, a munka hasznosságát, a belőle levonható további következtetéseket. Különösen azért tartom értékes munkának, mert: – rávilágít arra, hogy a mindennapi,sokszor elcsépelt nyelvhasználatunk mélyén további jelentések, mondhatni titkok vannak, és ezek hatással vannak ránk akkor is, ha nem tudunk róluk; – tehát jó, ha alaposabban megismerjük nyelvünket; erre alkalmas a nyelvtan, mindenféle nyelvi búvárlat, nyelvi ismeretterjesztés és a lassú olvasás; – még jobb, ha tudatosan tanulunk idegen nyelvet, valójában mindegy, hogy melyiket, mert bármely más nyelv tudatos ismerete önmagunk és a világ jobb megismerését szolgálta; – a nyelvi világkép boncolgatása, rekonstrukciója arra is jó, hogy rájöjjünk, a nyelvhasználat tett bennünket emberré, ugyanis ez gyorsította fel a kulturális evolúciót, és ha a nyelvet elhanyagoljuk, ha elfordulunk tőle, akkor elveszünk (erre is utal Wittgenstein, akit a kognitív nyelvészek egyik előfutárának tarthatunk: Nyelvem határai, világom határai); – végül mindenféle alkalmazott nyelvészeti hasznosság mellett az efféle kutatások segíthetik egymás jobb megismerését, elfogadását, aminek egyre inkább „szűkében” van az emberiség."

A könyvről írt Balázs Géza a Magyar Nyelvőr 140. évfolyam 2. számába (2016. április-június)